Minden magyar ember mérföldkőnek és egy régi rendszer lezárásaként élte meg 1989 október 23.-án azt a pillanatot, amikor a Kossuth téren elhangzott a “Magyar Köztársaság” elnevezés. Na, majdnem minden magyar ember.
Ez a pillanat örök tüskeként döfött a hajdani állampárt prominensei, az akkori berendezkedés hívei és haszonélvezői szemébe, ott gennyesedett évtizedekig, hiszen kiskirályságuk végét is jelentette. Azaz, jelenthette volna. De ennél leleményesebbeknek mutatkoztak és lelkesen vettek részt új pártok alapításában (például Csurka István) vagy épültek be háttérszemélyként egy újonnan alakult pártba az “esztergálni már, régen nem tudok és azt hiszem, nem is akarok” (Bikini) mottóval.
Legpéldásabb esete ennek a beépülésnek Pozsgay Imre. Talán kicsit elhomályosította már a történelem híres írását, amit az 1956-os forradalom után, 1957 december 15.-én közölt a Petőfi Népe újság hasábjain és amelyikben így vélekedett a forradalmárokról: “Tépett szájú, hasított körmű sok kis senki, háta mögött még több úri bitanggal, megcsinálta az „Első Hazai Nemzeti Forradalmat”, melyet kis híján „Nemzeti Szocialista Forradalomnak” neveztek. A szociális elemet Mindszenty – Pehm József képviselte benne, a nemzetit pedig Lőwenstein herceg. Hogy mégsem „nemzeti szocialistának” keresztelték vívmányukat, az talán azzal magyarázható, hogy e két szó így együtt hányingert okoz minden becsületes emberben és ők nem látták még időszerűnek e hányingert kiváltani.”
Tette mindezt úgy, hogy semmiféle nyomás vagy kényszerítő körülmény nem nehezedett rá, a sorokat meggyőződésből vetette papírra és harsogta ki a nagyvilágba, miközben az állampárt fogházaiban folytak a kivégzések és a rabosított forradalmárok szadista kínzásai. Ezek alól csak a köztörvényes cselekedetek miatt elítéltek mentesültek, az ő bűnük nem politikai jellegű volt, így nagyobb fenyegetettséget nem jelentett.
Pozsgay meggyőződésből cselekedett és mivel megbízható káder volt, az állampárton belüli karriere is szépen alakult. 1957 és 1965 között az MSZMP Bács-Kiskun Megyei Bizottsága Marxizmus-Leninizmus Esti Egyeteme igazgatója, majd 1968-ig a megyei bizottság agitációs és propaganda osztályának vezetője, 1969-ig annak titkára. Ekkor a KISZ KB sajtóalosztályának vezetőjévé nevezték ki. 1971-től 1975-ig a Társadalomtudományi Szemle főszerkesztő-helyettese. 1975-ben került, amikor kulturális miniszterhelyettessé nevezték ki. 1976-ben megkapta kulturális miniszterré történő kinevezését is, 1980-ban a minisztériuma megkapta az oktatásügyi feladatköröket is, a minisztérium pedig felvette a Művelődési Minisztérium nevet. Ekkor lett az MSZMP Központi Bizottsága tagja is. 1982-ben a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára lett.
Egy tipikus megbízható Kádárkáder életrajza. A Hazafias Népfront főtitkáraként cipelgette hóna alatt Orbán Viktort, aki az akkori Fidesz (még nem párt, csak ifjúsági szervezet) hős ellenállójaként a Hazafias Népfront irodahelyiségében állt éppen valami ellen.
Természetesen nem csak Pozsgay, többek között Stumpf István, Csintalan Sándor, Járai Miklós, sőt, a jelenlegi gazdasági miniszter, Matolcsy György is a hajdani állampárt kiszolgálói, támogatói vagy lelkes aktivistái, jópáran titkosszolgálati ügynökei is voltak. Természetesen az ö szemükben volt a legnagyobb tüske az 1989-es rendszerváltás és ennek jelképe, a “Magyar Köztársaság”. Égette a bőrüket a megnevezés, hiszem olyan dologra emlékeztette őket, amelyre nem akartak emlékezni. A rendszerváltásra. Pártjuk, az MSZMP széthullására. Egyesek háttérbe vonulva beépültek “szürke eminenciásként” pártokba, ahol kapcsolatrendszerük miatt lelkesen fogadták őket. Természetesen nem frontvonalban, hiszen ezekkel az emberekkel nagyon nem lehet villogni. Pozsgay azon hajdani káderek egyike, akinek pimaszul, szinte harsányan az ország képé röhögve volt bőr a képén kiállni és 180 fokos fordulatot véve az 56-os mártírokat éltetni.
Nemrég hatalmas felháborodást váltott ki az az eset, amikor Dániel Péter prostituáltnak merte nevezni Wittner Máriát, mára 56-os hősként avanzsált hajdani köztörvényes elítéltet. Tette ezt talán arra alapozva, hogy Pongrácz Gergely, az 56-os forradalomban a Corvin köziek főparancsnoka “szadista fröccsöskurva” jelzővel emlékezett vissza Wittner Máriára, feltételezhetően tudta kiről beszél és mit mond. De ha nem is volt az, gondoljunk csak bele. Egy állítólagos 56-os forradalmár ott dörgölőzik a mai napig egy emberhez aki 1957-ben meggyőződésből azt írta, amit. Sok formái vannak a prostitúciónak. Szerencsére mindenki választhat kedvére.
A Magyar Köztársaság végnapjait éli. Hóhérai, a hajdani lelkes kommunista káderek és leghűbb követőik táncolnak. Örömködnek Végre eljött az a nap, amire több, mint 20 éve vártak. Eltűnik a neve mindenhonnan. Nem kell nap mint nap szembesülniük azzal a ténnyel, hogy 1989-ben ideológiai hátországuk kezéből kicsúszott a kormány. Boldogok, mert leltek balekot, aki megtette feléjük ezt a gesztust. Ötven évig tartó szorítás után 1989-ben mindenki büszkén mondhatta ki, hogy a Magyar Köztársaság polgárává vált. Igen, megtörtént a csoda, amiben kevesen hittek előtte. Az ország egyszerre felszabadult és megszabadult a nyakába aggatott mázsás teher alól. Mindezt kifejezte a Magyar Köztársaság név. Egybeforrott egy dicsőséggel, 1989 fantasztikus évével és mindazokkal, akik előtte valódi ellenzékiként szenvedték meg az állampárt nem éppen felebaráti szeretetéről híres belső elhárítását (III/III Belső Reakció és Szabotázselhárító Csoportfőnökség), a mostanában alakuló Nemzeti Információs és Bűnügyi Központ méltó elődjét. Mindez hamarosan a múlté. A harmadik magyar köztársaság egy jellemtelen, elvtelen, pitiáner populista lelkén szárad most már örökké, aki ezzel az alattomos tettével előre megfontolt szándékkel, tudatosan szakította szét azt az utolsó szálat is, ami a magyar nemzetet egyben tartotta, hozott létre maradék, fanatikusabb, fundamentalista híveiből 3. Köztársaság ellenes szekértábort. Orbán Viktor neve egyenlő a magyar köztársaság gyilkosának nevével. Ez az a szégyen, amivel az utókornak mindenképp meg kell emlékeznie személyéről ahogy tettestársairól is. Ők, az 1989-es reményteljes rendszerváltás és felszabadulás gyilkosai.