Viennahu Rádió Online

Szeptember 29.-én a D-Dayre keresztelt akciósorozattal kezdetét vette a szakszervezeti és civil szféra kormány ellenes tüntetéssorozata Magyarországon.

A kezdőnapra a belügyminisztérium első körben ugyan nem engedélyezte a Clark Ádám tér lefoglalását, de végül sikerült egy 300 főre szóló engedély megszerzése. A téren összegyült tömeg természetesen könnyedén überelte a 300 fős engedélyt, ennek ellenére nemhogy beavatkozásra nem került sor, hanem a biztosító rendőrök inkább szimpátiájukat fejezték ki az összegyültekkel, akik között az ápolók, tűzoltók, nyugdíjasok, vasutasok, és sok más társadalmi és szakmai réteg képviselői mellett saját kollégáik jelen voltak. A tüntetést biztosító rendőrök feladatuk végzése közben lelkesen köszöntötték az ezen a napon születésnapját ünneplő szakszervezeti vezetőjüket is.

A néhol gyújtó hangulatú, sok humorral és alig titkolt gúnnyal tűzdelt kormányzatkritikus szövegeket nagy tapssal fogadták az összegyűltek, akik látványosan elhatárolódtak a felbukkanó szélsőjobbos propagandakísérletektől, így azok, akik ezzel sikertelenül bepróbálkoztak végül fényesen felsültek, majd nagyduzzogva elsomfordáltak.

A szakszervezetek és a civilek küldöttei felvittek egy petíciót a köztársasági elnökhöz, “dr. Bill Smitthez”, leánykori nevén Schmitt Pálhoz. Mivel a vonulásra, így a megjelent tömeg kíséretére nem kaptak engedélyt, így megkérték a jelenlevőket, hogy mindeki mondjon le a szervezett kíséretről, mindemellett természetesen senkinek sem lehetett megtiltani, hogy ne sétáljon fel önszorgalomból a várba. Az utalást mindenki megértette és sokan döntöttek úgy, hogy a köztes időben spontán várnézésre indulnak, így a legnagyobb hásószándék nélkül nekivágtak a hegynek.

A petíciót a köztársasági elnök személyesen ugyan nem tudta átvenni, amit nagyon sajnált, de éppen bokros állami teendői voltak. Rossz nyelvek szerint éppen magyar nyelv- és irodalom korrepetáláson vett részt és próbálta leírni az államfő roppant összetett szót, ami természetesen csak rosszindulatú pletyka, idő közben azt már elsajátította. A petíciót végül a jogi osztály képviselője vette át.

Miről is szólt a kilencpontos követelés:

1.) Követeljük az igazságos és méltányos közteherviselést!
2.) Követeljük, hogy szüntessék be a visszamenőleges hatályú törvénykezést!
3.) Követeljük, hogy a munka világában állítsák helyre a háromoldalú társadalmi párbeszéd intézményrendszerét!
4.) Követeljük, hogy a Munka törvénykönyvét kizárólag a szociális partnerekkel történt megegyezést követően módosítsák!
5.) Követeljük, hogy állítsák helyre a korkedvezményes, a korengedményes és a szolgálati nyugdíjak alkotmányos védelmét!
6.) Követeljük, hogy a nyugdíjrendszer változásai méltányos átmenetet biztosítsanak a munkavállalóknak, az új szabályok esetenként csak az újonnan munkába állókra, illetve szolgálati viszonyt létesítőkre vonatkozzanak!
7.) Követeljük, hogy az új életpályamodelleket csak a szakszervezetekkel történt megállapodásokat követően vezessék be!
8.) Követeljük a sztrájkjog visszaállítását!
9.) Követeljük, hogy ne csorbítsák a szakszervezetek jogait!

Az est spontán akciója megbénította a közlekedést. Az összegyűlt tömeg nagy tapssal fogadta a pécsi demonstráció hírét, amely eldugította a várost és a résztvevők úgy döntöttek, hogy nem ártana egy kis mozgás, így szépen, rendezetlen sorokban átkeltek a környező zebrákon, ami pillanatok alatt forgalmi torlódásba fajult. A kocsisor elakadt az alagútban, a Lánchídon, a pesti oldalon a körforgalomban, az autók a József Attila utcában egészen az Erzsébet térig álltak. A rendezvényt biztosító rendőrök ügyeltek a kresz szabályainak betartására és amíg gyalogos volt a zebrán feltartották az autósokat, akik roppant fegyelmezett módon szintén igyekeztek a kresz szabályai szerint eljárni.

A csütörtöki D-Day demó pénteken és szombaton is folytatódott. Szombaton a Kossuth téri több tízezres szakszervezeti tüntetés résztvevői is átsétáltak a Clark Ádám térre, miután a parlament előtt egyértelműen kifejezésre juttatták, hogy mit is tartanak a jelenlegi kormányzatról és az azt érdekből kiszolgáló holdudvarról. A D-Day demonstráció a Clark Ádám téren végül vasárnap délután egy szakszervezeti városnéző túrával ért véget, illetve folytatódik az országos szintű félpályás útlezárásokkal valamint a “Szolidalitás” névre keresztelt országos ellenzéki összefogással. Előreláthatólag a következő nagy demonstrációra október 23.-án kerül sor a Szabadsajtó útján, amelyet az Egymillióan a magyar sajtószabadságért csoport valamint az ebből megszületett Egymillióan a Demokráciáért egyesület kezdett korábban szervezni, de ez a demó már a hétvégén zászlót bontó “Szolidalitás” mozgalom támogatásával zajlik.

Példátlan, alúlról induló és szeles társadalmi réteget átölelő civil mozgalom épül Magyarországon, amely olyan erővé növi ki magát, ami mellett a politika nem tud elmenni. A magyar kormány szemtelen és arrogáns hazudozásaival, ilyen-olyan szép nevekre keresztelt megszorító csomagjaival addíg feszítette a társadalom tűréshatárának húrját, hogy az elpattant és egyre vészesebbé kezd válni a helyzet. Hiába tiltották meg embereknek, hogy résztvegyenek a demonstrációkban, az állás elvesztésével való fenyegetés egyre hatástalanabb kezd lenni. A megfélemlútésre és népzsarolásra épülő hatalomgyakorlás kezdi erejét veszteni a kirabolt és jogfosztott emberek félelmét legyőzte a remény. Már csak önmagukban és egymásban bíznak, nem hisznek már ígéreteknek és nem hagyják magukat sarokbaállítani. A tenyerek kezdenek igencsak viszketni és már vége kezd lenni az agitátorokat, propagandistákat lesajnáló mosolyal néző idöszaknak, helyette egyre inkább az “úgy vágom szájon, ha mégegyszer …” időszak kezd érni. Félő, hogy ez még csak az első fokozat lesz és ha az indulatok tovább fokozódnak komolyabb atrocitásokra is sor kerülhet. Csak bízni lehet a békés, komolyabb megtorlástól mentesebb átmenetben.

Képes beszámoló: